Kirgiz nemezhaz somfaiSzerző: Csáji László Koppány

A nomadizmus fogalma

Az angol szakirodalomban a vadászó-gyűjtögető népeket és az úgynevezett hordatársadalmakat is nomádnak nevezik, sőt a tengeri nomád is ismert fogalom a hajón közlekedő, szálláshelyeik között vándorló halászokra, és a házaló vagy kézművességből élő vándorló csoportokat is gyakran így nevezik. A közép-európai és orosz szakirodalom szűkebb értelemben használja a fogalmat. Eszerint a lábon hajtható állatállománnyal (lábasjószág) történő, egész éven át tartó rideg szállásváltó állattartást, tehát döntően a nagyállattartásra épülő gazdálkodást folytató társadalmakat vagy társadalmi csoportokat tekintik nomádnak. Minket most elsősorban az eurázsiai nagyállattartó nomadizmus érdekel. Ennek főbb alaptípusai: a tevére, juhra és kecskére épülő elő-ázsiai; a szarvasmarhára, juhra, kecskére és tevére épülő indiai; a juhot, lovat és régebben sokszor szarvasmarhát is tartó belső-ázsiai; a tibeti jak- és lótartó; továbbá az észak-eurázsiai rénszarvastartó nomadizmus.

01c Magyar lovas 9 10 szazad kicsiSzerző: Boldog Zoltán
A honfoglaló magyarság komoly katonai tényezőként jelent meg az európai történelem színpadán, velük pedig a sok helyen már évszázadok óta nem látott sztyeppei harcmodor is újra felbukkant Európa harcterein. A magyar harcosok hadjárataik során nyugat felé messzebbre eljutottak, mint az egykori avarok vagy akár a hunok csapatai – harcaik során sokféle ellenféllel, eltérő harcmodorral találkoztak, más nomád népek harcosain át az erős birodalmi hadakig, nyugati lovagokon át egészen a mórokig. A több mint ezer éve vívott csatáik, sikereik és kudarcaik mára a köztudatban élő hagyománnyá, legendává váltak. Koruk jobb megértéséhez nem pusztán a magyar harcosok kivételes teljesítményét kell elismernünk, de ismernünk kell kortársaikat, ellenfeleiket és szövetségeseiket is, akikkel vívott küzdelmeik formálták kontinensünk történelmét.
A továbbiakban kortárs írott források, régészeti leletek és korabeli ábrázolások felhasználásával készített rekonstrukciós rajzokon kíséreljük meg bemutatni a 9-10. századi Európa harcosait, bár tudjuk, hogy a ”milyenek lehettek” kérdésre teljesen pontos választ sosem tudunk majd adni. 
 
Magyar lovas, 9-10. század
 
„karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szaruíjaikból, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni"
(Regino prümi apát Világkrónikája a magyarokról, 10. század eleje)

JKS rajz kicsi
 
 
„Ügyek fia Előd Eunodbilia lánytól Szkítiában fi út nemzett, akit Álmosnak neveztek ama esemény miatt, mert anyjának, amikor az várandós volt, álmában egy madár, mintegy ölyv formájú, hozzá jővén feltárta, hogy méhéből folyam indul, és nem az ő földjén fog sokasodni. Ez pedig azért volt, mert az ő ágyékából dicsőséges királyok származnak. És mivel a sompnium a mi nyelvünkön álom, és az ő eredete álomtól jövendöltetett, ennélfogva Álmosnak nevezték el, aki Előd, aki Ügyek, aki Ed, aki Csaba, aki Attila [fi a volt]…” 
A turulmonda a Képes Krónikában, 1360 körül
 
Fejedelmi személyek – Juhos Kiss-Sándor festőművész alkotása
 
Nép és állam
Régtől fogva megfigyelhető, hogy többféle erő fog össze embercsoportokat. Ezek az erők nem kizárják, hanem kiegészítik egymást (egy családhoz, városhoz, néphez, államhoz, illetve vallási közösséghez való tartozás), és többféle identitást adnak. A korai múlthoz kapcsolódóan a forrásadottságok szeszélye miatt könnyen összetéveszthető a két alapvető közösségi létforma, az állam és a nép (etnosz). A nép egy saját jelrendszert – pl. nyelv, viselet, szokások – és elnevezést alkalmazó közösség, amelynek önálló eredetmítosza van, s tagjait az összetartozás pozitív érzése hatja át. Az állam egy politikai képződmény: meghatározott terület lakossága felett érvényesülő tartós, intézményes és mástól független főhatalom.

arpad es az arpadokSzerző: Kanyó Ferenc
 
Az MTA BTK Őstörténeti Témacsoport egy korábbi írásában Veszprémy László már foglalkozott Anonymus gesztájával. Az ott boncolgatott kérdések, vagyis az, hogy Anonymus mennyiben tekinthető a honfoglalás korára nézve hiteles forrásnak, a mai téma visszatérő eleme lesz. Most a Gesta Hungarorumnak egy olyan tudósítását járom ma körül, amely évszázadokon keresztül mozgatta meg a laikusok és a szakemberek fantáziáját, és amellyel az érdeklődő hírolvasó valószínűleg manapság is találkozik. Ez a kérdéskör nem más, mint Árpád sírjának holléte.
Ha vizsgálni szeretnénk, hogy mikor és milyen körülmények között hunyt el Árpád fejedelem, akkor nem lenne egyszerű dolgunk. A 9-10. század fordulójának magyarokról beszámoló forrásai nem említik Árpád fejedelem halálát. A hazai keletkezésű források közül is mindössze kettő számol be az eseményről.
Az egyik a Tárih-i Üngürüsz (Tarih-i Ungurus). A Thuróczy János krónikáján alapuló oszmán krónika szerzője, érzékelve hogy Árpád halálának a leírása hiányzik az eredeti műből, kiegészítette vele a történetét, ám a temetkezés helyszínéről nem számolt be.
 
 
 
 
Csánki Dezső: Árpád és az Árpádok (1907) - Árpád sírja

Kasna se sochou Svatopluka Lostice kicsiSzerző: Langó Péter

„Miután ennek a Szjatopluknak a halála után egy esztendőt békességben töltöttek, viszály és meghasonlás támadt köztük, belháborút indítottak egymás ellen, s jöttek a türkök, teljesen tönkretették őket, és elfoglalták országukat, amelyben most laknak. A nép maradékai szétszéledve a szomszédos népekhez, a bolgárokhoz, türkökhöz, horvátokhoz és a többi néphez menekültek.”

Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról, 950 körül.

 

A morvák a történeti forrásokban először 822-ben tűntek fel, amikor követeik részt vettek a Karoling Birodalom Frankfurtban tartott birodalmi gyűlésén. A frankok főségét elfogadó morvákat 831-ben Reginhar passaui érsek meg is keresztelte. A törzsi vezetők közül kiemelkedő Mojmír (Moimar), majd annak családja ragadta magához a vezetést, és szervezte meg a fejedelemséget. A források alapján 833 körül elűzte Nyitráról – az újabb kutatások szerint a területet irányító utolsó avar vezetőt – Priwinát, majd azt az unokaöccsére, Rasztiszlávra bízta. A dinasztiaalapító a Jámbor Lajos birodalmának utódlása körül kialakult vita időszakában megpróbált mind jobban függetlenedni a Karolingoktól, azonban a frank uralkodó, Német Lajos hadsereggel vonult ellene, és utódjául a korábban Nyitrát birtokló Rasztiszlávot tette meg (846). 

Szvatopluk szobra a morvaországi Losticében