A nomád társadalom és gazdaság
A nomád társadalmat elsősorban – egymástól nagyon eltérő – rokonsági rendszereik alapján szokás ismertetni. A rokonság nem csupán a közösségi szerveződés, a leszármazás, az öröklés és a hatalomgyakorlás alapját képezte, hanem a rokonsági csoportok (ágazatok, nemzetségek, törzsek, törzsszövetségek) tagjaként felmenői és rokonai felsorolásával – mintegy „verbális személyigazolvánnyal” – mutatkozott be egy-egy személy, ha idegen közegbe került. A rokonsági csoportoktól meg kell különböztetnünk a politikai szerveződéseket, ahol a hatalmi viszonyok addig elkülönülő egységeket (törzseket, nemzetségeket) vontak hatalmuk alá. A nomád államalakulatok általában többnyelvű, multikulturális egységek voltak. A meghódoltak sokszor felvették e szövetség vagy politikai formáció (állam, birodalom) nevét is. Ezt a jelenséget nevezzük „sztyeppei mimikrinek”.

04c Bizanci kataphraktosz nehezlovas 10 szazadSzerző: Boldog Zoltán
 
Bizánci katahpraktosz páncélos lovas, 10. század
 
„Az ilyen típusú alakzat kataphraktoszokból álljon, és a következő felszerelésük legyen. Minden harcosnak legyen páncélja. A páncélnak könyékig érő ujja legyen. Könyöktől lefelé viseljenek karvértet – mind ezen, mind a páncéljuk aljáról lógó sávokon legyen sodrony vagy fémlapok és nyersselyemből vagy pamutból legyenek, olyan vastagon, amit csak össze lehet varrni. A páncél fölött viseljenek epilorikiont nyersselyemből vagy pamutból. Legyen jól megerősített vassisakjuk, ami az arcot is sodronnyal takarja, 2 vagy 3 réteg vastag, annyira, hogy csak a szemeik látszódjanak ki. Lábvértet is viselniük kell. Legyenek erős lovaik páncéllal borítva…”
(A kataphraktoszok felszereléséről, Praecepta militaria bizánci hadtudományi munka, 10. század második fele) 

8 kep kSzerző: Jakab Attila

Tarpa Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti szélén, az ukrán határ közelében fekszik. A település kapcsán a történelmet ismerőknek leginkább az itt született Esze Tamás kuruc brigadéros neve juthat eszébe, és talán még Bajcsy-Zsilinszky Endréé, aki a tarpai választókerület képviselője volt. Az utóbbi néhány évben viszont olyan, honfoglalás kori leletek láttak napvilágot a falu határában, melyek nemcsak a régészek, hanem a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthatnak.

Bakó Ferenc – a környék régiségei iránt érdeklődő lelkes állatorvos – a következőket írta 1974-ben a település régészeti lelőhelyeit ismertető cikkében: „Sajnos és sajnálatos módon azonban, hogy honfoglalás kori magyar települést vagy annak nyomait máig se sikerült találni a község határában. Ilyennek azonban lenni kell valahol, mert az bizonyos, hogy a honfoglaló magyarok jártak, tanyáztak itt. (…) A türelem azonban – és a kutatás – rózsát terem. Nem lehet tudni, mikor és hol bukkanunk rá e területen honfoglaló őseink nyomaira. De buzgón kutatjuk ezeket…” Ekkor még nem sejthette, hogy vágyakozása nem hiábavaló, s a türelem és a kutatás valóban elnyeri jutalmát. A következő évben ugyanis éppen ő adhatott hírt a Tarpa határából előkerülő első honfoglalás kori leletekről:

gyóni kicsiA magyar nép története elsősorban magyar ügy. Népünk genezise, „életútja” természetszerűleg számunkra a legfontosabb, s a magyar régmúlt megértése nemcsak intellektuális kaland, de érzelmi elmerülés is múltunk kútjában. Őstörténetünk kutatásának Magyarországon van a legkiterjedtebb historiográfiája, de a magyar nép korai történetével régóta és sokan foglalkoztak azokban a térségekben is, ahol egykor, a honfoglalás előtt őseink éltek. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy elsősorban ezen (mindenekelőtt orosz nyelvű) irodalom figyelembevételével, ennek továbbadásával fogalmazzon meg egy valószínűnek tartott korai magyar történelmet.

sirbontas k2019 áprilisában folytatódott a és az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának közös honfoglalás kori régészeti kutatási projektje. A hagyományőrzőkkel, magyar és külföldi régészhallgatókkal együtt végzett tanásatás során tovább kutattuk a múlt évben felfedezett jászjákóhalmi honfoglalás kori temetőt. A mezőgazdasági művelés miatt korábban erősen roncsolt lelőhely idén további 10 temetkezést eredményezett. A szántáscsíkok között fennmaradt sírmaradványok többsége feltehetően honfoglalás kori, de egy zsugorított bronzkori, illetve egy szarmata kori csontváz is előkerült. A 10. századiak között egy sír tartalmazott mellékletet, egy elhegyesedő végű huzalkarperecet, amelyen gyönyörű textillenyomatot figyeltünk meg. A lelőhely kutatása befejeződött, így tovább bővült a Jászság területén a teljesen feltárt 10. századi temetők száma.