A balta egyenes vagy enyhén ívelt, keskeny éllel, megközelítőleg háromszög alakú, a nyak irányába keskenyedő éllappal és egyszerű, gyűrű alakú köpűvel rendelkező eszköz/fegyver.
A magyarországi és nemzetközi fegyvertörténeti irodalom egyik kevésbé ismert és kutatott területe a balták csoportja. A harci baltákat a velük csaknem megegyező funkciójú fokosokkal és bárdokkal együttesen szokták taglalni, különálló tanulmány erről a csoportról a honfoglalás kori szakirodalomban még nem született.
Ezzel a fegyvercsoporttal Kovács László foglalkozott behatóan, aki kandidátusi dolgozatában felgyűjtötte és csoportosította a Kárpát-medence honfoglalás és kora Árpád-kori baltáit, bárdjait és fokosait. Munkája, sajnos, egészében nem került kiadásra, annak csak egy rövid kivonta jelent meg, de szerencsére egyes elemei Kovács László későbbi tanulmányaiban, kissé átdolgozva napvilágot láttak. Ilyen volt a nagytarcsai sírok kapcsán a nyéltámaszos balták és bárdok összefoglalása vagy a Nagyhalász-zomborhegyi temetőrészlet közreadásában a baltás szekercék rövid elemzése.
Kovács Lászlónak ezzel a fegyvercsoporttal foglalkozó munkáiból a baltákra mindössze csak az általa kidolgozott és több alkalommal finomított tipológia vonatkoztatható. Csoportosítását először 1979-ben tette közzé, melyben tíz típusra osztotta a korszak baltáit, bárdjait és fokosait, melyek közül a 8. típusba sorolta a nyéltámasz nélküli egyszerű baltákat. Kandidátusi értekezésének rövid vázlatos kiadásában már csak kilenc típust különített el, azonban több altípust is meghatároz, így a nyéltámasz nélküli egyszerű baltákat kisebb formai különbségek alapján a VI. A, VI. C és a VI. D altípusokba osztotta. 1986-ban megjelent fegyver- és viselettörténeti munkájában és annak 2003-as átdolgozott kiadásában egyszerűsítette a korábbi csoportosítását, az altípusok összevonásával 11 típusba osztotta ezt a fegyvercsoportot. Ebben a felosztásban a nyéltámasz nélküli egyszerű baltákat egy apró formai különbség, a penge rövid nyakának a köpűhöz való kapcsolódása alapján a 7. és 8. csoportba sorolta. A típusok és altípusok eredete csak együttesen vizsgálható, mivel a közöttük lévő kisebb eltérések nem származási és felhasználásbeli különbséget jelentenek, hanem az eltérő műhelyhagyományokból adódhatnak.
Kovács László kandidátusi munkájának baltákkal, bárdokkal és fokosokkal foglalkozó fejezetében összesen 46 sírleletet és 16 szórványleletet ismertetett, a már nem ellenőrizhető és a korszakra rosszul keltezett példányokon túl csak 13 darabot sorolt a nyéltámasz nélküli egyszerű balták közé. Az elmúlt években a 10–11. századi Kárpát-medencéből ismert egyszerű harci balták száma lényegében megduplázódott, de a számszerű növekedésen túlmutat az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben előkerült darabok csaknem kivétel nélkül régészeti feltárás során, jól dokumentált körülmények között láttak napvilágot. A legújabb feltárásoknak köszönhetően mára 113 honfoglalás és kora Árpád-kori baltát, bárdot és fokost került elő a Kárpát-medencéből, azonban ezen példányok között a nyéltámasz nélküli egyszerű balták aránya alig változott a korábbiakhoz képest, jelenleg 27 darab ismert. Az egyszerű nyéltámasz nélküli balták csaknem minden esetben a 10. századra keltezhetők, de a 11. századi sírokban (Kaposvár-Városi Kertészet 41. sír) is megtalálhatók. Egyaránt előfordulnak gazdag, előkelő temetkezésekben (Hajdúdorog-Templomdűlő 125. sír, Kiszombor C temető 37. objektum, Kiskunfélegyháza-Radnóti út) és melléklet szegény sírokban (Hajdúszoboszló-Árkoshalom 234. sír, Püspökladány-Eperjesvölgy 178. sír) is.
A honfoglalás kori magyar fegyverzetben található egyszerű, nyéltámasz nélküli balták eredete tisztázatlan, feltételezhetően funkciójuk miatt általános, mindenütt meghonosodott formáról van szó. A késő avar korban található párhuzamokra már Hampel József is felhívta a figyelmet. Kovács László véleménye szerint ez a típus finnugor eredetű lehet, mivel megtalálható a VIII. század végére, IX. század elejére keltezhető Müdlany-Saj-i ómordvin temetőben is. A baltaforma jól ismert a keleti területeken, egyaránt megtalálható Novgorod körzetében, Mordvinföldön, valamint a kijevi Rusz délebbi régióiban is. A sztyeppén a balták helyett inkább a fokosok a jellemző formák, de nem szorítják ki teljesen a leletanyagból a baltákat. A balták csoportja nemcsak keleten ismert, megtalálható a Kárpát-medencétől nyugatra is, de az ott előforduló baltatípusok nagyobb méretükből és súlyukból adódóan elsősorban szerszámnak tekinthetőek.
A honfoglalás és kora Árpád-kori sírokból származó nyéltámasz nélküli egyszerű baltákat minden ismert esetben fegyvernek tekinthetjük. Kis méretük és alacsony súlyuk miatt komolyabb fa- vagy ácsmunkára alkalmatlanok, sokkal inkább a lovas, lovas íjász harcmodor közelharci fegyverei lehettek, melyeket a kényszerű közelharc során vagy a gyors vágtában, az ellenség mellett elhaladva használhattak.
A balták és fokosok kapcsán még egy ritka halotti szokás is megfigyelhető, melyben a baltát nem az elhunyt mellé helyezték, hanem a sír talajába élével belevágták. Erre a különleges halotti szokásra hat jól megfigyelt eset ismert (Hencida-Szeredekhalom 9. sír, Karos-Eperjesszög II. temető 69. sír, Kisdobra-Ligahomok 1. sír, Kiszombor C 37-es objektum, Szabadkígyós-Pálliget 7. sír, Törökszentmiklós-Szenttamáspuszta), további két sírban pedig (Ibrány-Esbó-halom 199. sír, Szentes-Szentlászló 100. sír) feltételezhető ennek a halotti szokásnak a megléte. A felsorolt esetekben nem feltétlenül fegyverként, hanem védő-bajelhárító tárgyként kerülhettek a balták és fokosok a sírba. A szokás eredete pontosan nem ismert, azonban az avar korban és a 10. században is megjelenik a Kárpát-medencében.
Irodalom:
Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi-pálligeti táblában (Tenth century cemetery in the Pálliget plot of Szabadkígyós). A Békés megyei Múzeumok Közleményei 1, (1971) 49–84.
Fodor István: Hajdúdorog. In: (Szerk.: Fodor I.) „Őseinket felhozád...” A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Budapest, 1996. 226–228.
Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád-kori emlékanyaga. (Das landnahme- und arpadenzaitliche Nachlassmaterial des Rétköz.) Nyíregyháza, 2003.
Kovács László: Vooruženie vengrov obretatelej rodiny: sabli, boevye topory, kop'ja (Die Waffen der landnehmenden Ungarn: Säbel, Kampfäxte, Lanzen). Dissertacija na soiskanie učenoj stepeni kandidata istoričeskih nauk. (Habilitationschrift). Moskva, 1981. 1–142; Tafel 1–71. Kézirat, MTA Kézirattára, lt. sz.: D/9070./Handschrift, Handschriftenarchiv der UAW, Inv. Nr. D/9070.
Kovács László: Vooruženie vengrov obretatelej rodiny: sabli, boevye topory, kop'ja (Die Waffen der landnehmenden Ungarn: Säbel, Kampfäxte, Lanzen). Mitteilungen des Archäologischen Institutes der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 10–11. (1980-81) 243–255; Tafel 1–6.
Kovács László: Honfoglalás kori sírok Nagytarcsán. II: A homokbányai temetőrészlet. Adatok a nyéltámaszos balták, valamint a trapéz alakú kengyelek értékeléséhez (Landnahmezeitliche Gräber in Nagytarcsa. II: Gräberfeldabschnitt in der Sandgrube. Beiträge zur Wertung der Äxte mit Schaftlochlappen sowie der trapezförmigen Steigbügel). Communicationes Archaeologicae Hungariae 1986. 93–121.
Kovács László: Viselet, fegyverek (Tracht, Waffen). In: Kristó Gy. (szerk.): Az Árpád-kor háborúi (Kriege der Arpadenzeit). Budapest, 1986, 216–281, 306–313, 317–326.
Kovács László: A nagyhalász-zomborhegyi 10. századi magyar temető részlet. (Ungarischer Friedhofsteil von Nagyhalász-Zomborhegy aus dem 10. Jahrhundert.) Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 1989. 165–176.
Kovács László: Viselet, fegyverek (Tracht, Waffen). In: Kristó Gy. (szerk.): Háborúk és hadviselés az Árpádok korában. Budapest, 2003. 284–393.
Költő László – Bajzik Annamária: Kora Árpád-kori temetőrészlet egy kaposvári lakóparkban. Előzetes jelentés az Ezüsthárs lakópark közműberuházások által érintett területének régészeti feltárásáról (Early Árpád-era cemetery section in a housing park in Kaposvár. Preliminary report on the archaeological survey of areas affected by public utilities instalment in the Ezüsthárs housing block). Somogy megyei Múzeumok Közleményei 18, 171–224.
Langó Péter – Türk Attila: Móra nyomában – Előzetes beszámoló a Kiszombor határában 2003-ban végzett honfoglalás kori lelőhelyek hitelesítő feltárásairól. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében. 2003, 203–214.
M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10–11. századi sírleletei I–II. (Beschreibung und Auswertung der Grabfunde von 17 Fundorte des 10.–11. Jahrhunderts im Komitat Hajdú-Bihar) Budapest–Debrecen, 2002.
Révész László: A karosi honfoglalás kori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez (Die Gräberfelder von Karos aus der Landnahmezeit. Archäologische Angaben zur Geschichte des Oberen Theissgebiet im 10. Jahrhundert). Miskolc, 1996.
H. Tóth Elvira: Honfoglaláskori sír Kiskunfélegyházán (Ein landnahmezeitliches Grab in Kiskunfélegyháza). Archaeologiai Értesítő 90. (1974) 112–126.
Petkes Zsolt
